Nagyjából több mint egy évvel azután, hogy ideköltöztem egy kisebb városból, ahol az eddigi életem zajlott elmondhatom, hogy az a tűz, ami idevonzott a mai napig él bennem és lángol eziránt a város iránt. Megtaláltam a helyem itt, még akkor is, ha elég nehézkesen indult is el az itteni élet, de ki mondta, hogy minden egy csettintésre megy? Mindenesetre ugyan úgy szeretem ezt a várost, mint annak idején. Átélni egy ilyen változást, elég érdekes volt. Az érzés, amikor sétálsz az utcán és senki nem ismer, de te sem ismersz senkit, csak mész... céltalanul és felfedezed magadnak a várost, az nagyon jó. Mivel szeretek képeket csinálni, fotózni (bár csak telefonnal) így sokszor mentem csak úgy céltalanul és ha megtetszett egy fűszál az egyik sarkon, akkor lefotóztam. Néha már magamat is bolondnak tartottam, hogy mi mindent tudtam lefotózni. De az akkori adott pillanatban és a zenének köszönhetően, ami a fülhallgatóban szólt, mindent másképp éltem meg. Minden érzés máshogy csapódott ki. 

Ugyan már itt vagyok több mint egy éve, de még sok a szürke folt számomra ebben a városban. Láttam nagyon kemény szegénységet és a felhőtlen gazdagságot is. Ha itt vagy Szegeden akkor ezekkel a különbségekkel nagyon sokszor szembe fogsz találkozni. A Prada táskás multimilliomos nő vagy a tűzpiros Ferrari-ból éppen kilépő férfitól a kutyája mellett fekvő hajléktalannal is összefuthatsz egy utcán, de akár egy térkövön is. Erős kontraszt. De ez annak köszönhető, hogy nem olyan nagy ez a város, sőt már-már kicsi, de nem nekem. 

És ahh a rakpart egy fülledt nyári estén... egy üveg borral és egy jó ismerőssel felejthetetlen és megismételhetetlen, szerintem. Már nagyon várom, hogy ki lehessen így ülni. Ehhez nyilván az kell, hogy ennek a világjárványnak hivatalosan is vége legyen. Már nagyban folynak az oltások, de ki tudja, hogy tényleg mikor lesz vége. Mindegy, azért már jó lenne, nem 22:00-ig kint lenni az utcán, hanem addig amíg akarsz. Igazából nem zavar, mert még hideg van így április elején...de azért már voltak olyan napok, amikor 18°C volt és éreztette velünk az időjárás, hogy nemsokára itt van az izzadós nyár. Nah egy ilyen estére vágyok már nagyon, hogy ki tudjunk ülni akár a rakpartra vagy akár egy teraszra és borozgatni egyet. 

Nos ezek mind fent (elég kevés) korábban nem voltak elérhetőek ott, ahol éltem eddig. Szóval ott ha van kijárási korlátozás vagy nincs, akkor sem tudsz nagyon mit csinálni, csak a közeli kocsmába bemész egy sörre és ugyan azokat a régi "bútordarabokat" látod, mint tegnap este. Persze nem ítélem el a várost, de nekem már nagyon kevés és nagyon sok volt, így jött a váltás. Ami viszont elmondható, hogy nyugis hely, kicsi város, majdnem mindenki ismer mindenkit, de azért még sem. Meg van minden ami kellhet egy családnak, de egy fiatalembernek már kevés, sőt nyomasztó. Nem is tudom, hogy mi lett volna mondjuk velem, ha a Covid alatt ott éltem volna. Bele sem merek gondolni. De egy családnak nagyon jó lehet, majd talán mikor már nekem is lesz családom, akkor valószínű át fogom értékelni ezeket a sorokat, amiket fentebb leírtam. Ki tudja? 

De jelenleg nekem a szívem csücske, az Szeged.